A thai masszázs eredete

A hagyományos thai masszázs - amelyet Thaiföldön „Nuad”-ként ismernek - eredete az indiai ayurveda- és jóga tanításokban rejlik, és a tradícionális kínai orvoslás hatására alakult ki. A technikákat már a Krisztus előtti 3. évszázadtól kezdve generációkon keresztül adták mindig tovább.

A nyelvhasználatban elterjedt „thai masszázs” kifejezés ellenére itt egy komplex kezelésről van szó, és nem pedig egy nyugati értelemben vett „anatómiai” masszázsról. A hagyományos thai masszázs az ún. teljességre törekvő gyógymódok közé tartozik, és abból indul ki, hogy a testben energia pályák (meridiánok) futnak. Ezeken fontos akupresszúrás pontok helyezkednek el, amelyeket a gyógyítási eljárásba bevonnak, és amelyeken keresztül az életenergia (Qi) működésbe hozható.

A masszázs lényeges elemei a következők: akupresszúra-, tágítási-, kopogó- és nyújtótechnika, reflexzóna masszázs, jóga elemek és „háton járás”. Ezen kívül a kezelés még kiegészíthető forró gyógynövényes borogatásokkal is.

A hagyományos thai masszázsnál nem az izmok ellazítása áll az előtérben, hanem a meridiánok „megdolgozása” annak érdekében, hogy az energiaáramlást harmonikus egyensúlyba hozzák (yin és yang kiegyenlítése) és megerősítsék. Mint a többi távol-keleti gyógyítási koncepció, úgy a thai masszázs is elsősorban az egészség megőrzésére irányul.

A „megdolgozás” mindig egy-egy pontra irányul és pl. hüvelykujj- és hüvelykujjpárna nyomással, karral, könyökkel, lábbal, térddel vagy a lábfejjel történik. A kezelés a földön zajlik. A masszázs során a vendég kulturális-vallási okokból felöltözve fekszik. Egy „ülés” alatt Thaiföldön mindig az egész testre kiterjedő kezelést értik és rendszerint 1-2,5 órán keresztül tart.

Európai ember számára már maga a kezelés időtartama is a lelki nyugalom és ellazítás érzetét kelti. Sok nyújtógyakorlat megegyezik a hatha-jóga elemeivel.